Honlap neveSzlogen kell ide.
A legszebb szerelmes idézetek:
Ha valaki tényleg az igazi, akkor bármilyen kalandra el kell kísérjen.
Egy őszinte kapcsolat soha nem csak rólad szól. Tehát ha megpróbálod nem úgy tekinteni, és kicsit félreteszed a vágyad arra vonatkozóan, hogy megtaláld a tökéletes férfit, akkor talán rátalálhatsz arra, aki a számodra tökéletes.
Az igaz Szerelem hagyja, hogy mindenki a saját útján járjon - mert tudja, hogy ez nem választja szét egymástól a Feleket.
Sok embert szerethetsz a világon, de mindennél jobban csakis egyet.
Van tökéletes, földöntúli, időtlen szerelem, amely teljes és kimondhatatlan. Szerelem, ami nem is szerelem már, hanem csak fény. Ahol csak ülünk és nézzük egymást, szótlanul, és a teljességben vagyunk.
Nem pára volt ez a szerelem, amelyet a napfény szétoszlat; nem is homokba rajzolt képmás, amelyet elmos az eső. Márványkőbe vésett név volt ez, amely csak a márvánnyal együtt enyészik el.
Az igaz szerelem, bármilyen hirtelen is jött is, mindig önzetlen.
Az igazi szerelem elkötelezettség, ami erőfeszítést igényel. Nem igazi az a szerelem, amiből hiányzik az önkéntes elkötelezettség, amellyel szerelmünk mellett állunk, és róla gondoskodunk, mert a szerelem odaadás, együtt tervezgetés, mindannak átnyújtása, amik vagyunk, és amink van.
A hű szerelem nem beszél, azt tett dicsőíti és nem szavak.
Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem.
Az igaz szerelem, amely nem ismer ént, nem maradhat viszonzatlanul. Átrepül a téren, keresztül a földön, és eljut a lélek szárnyán az egyéni lélekhez, mint a villamossugár, amelynek rezgését hordja a levegő, a víz, a föld.
Ha nem szeretem őt olyan mérhetetlenül, e pillanatban talán megütköztem volna különös hangsúlyán és arcának szinte vad kifejezésén. De így, hogy ott ültem hozzásimulva, felszabadultan az elválás lidércnyomása alól, csak arra a mennyei boldogságra tudtam gondolni, hogy ő is szeret.
Tudta, hogy egyszer már volt szerelmes. Egyszer - csakis egyszer -, de az is már nagyon régen volt. Ettől viszont örökre megváltozott az élete. Csak a tökéletes szerelem képes erre, ez az érzés pedig az volt.
Az igazi szerelemnek kell fizetnie a balul sikerültért. Ez a fonákság, sajnos, mindig gyakori lesz, amíg a férfiak rá nem eszmélnek, mennyi virágot kaszálnak le a nők szívében az első hűtlenkedéssel.
Amikor elfogynak a szavak (...), amikor túl vagyunk a nehézségeken, a habozáson és a végtelen várakozáson, amikor a dolog a végéhez ér, először a kezdetekhez tér vissza az ember.
Vannak olyan külső kapcsolatok, amelyeknél magától csökken a szerelem és az egymásra gyakorolt vonzerő. A harmadikhoz fűződő viszonyok gyakran azért halnak el lassanként, mert a partnereknek nincsenek közös céljaik és közös jövőjük.
Mellettem van a nő, akit szeretek, de ezt nem mindig tudom értékelni, és ilyenkor azt kérdezem magamban: "mi lehet velem a baj?"
Harcoltam első, második és harmadik feleségem szerelméért. Harcoltam azért, hogy legyen bátorságom elválni az elsőtől, a másodiktól és a harmadiktól is, mert a szerelem nem élte túl az élet viharait, nekem pedig tovább kellett folytatnom a keresést az után a személy után, aki azért jött a világra, hogy rám találjon.
Miért idézget most engem? Miért hív, mit akar, miért gyötör még most is; hagyjon, élek, ahogy tudok, és nyugodt lehet: magát nem lehet elfelejteni, tudom, hogy magának csak ez fontos: magát nem lehet elfelejteni soha.
Sosem tudtam, hogy milyen sokféle szerelem létezik, vagy hogy milyen sokféle dologra viszi rá az embert. Sosem tudtam, hogy milyen sokféleképpen lehet elbúcsúzni.
Láttam a szemében, hogy rengetegszer elképzelte már ezt a pillanatot: hogy mi lesz körülöttünk, milyen lesz a hajam, milyen színű ruha lesz rajtam. Szerettem volna azt mondani, hogy "igen", hogy nem fogom visszautasítani, s hogy a szívem megnyerte a háborút. Szerettem volna elmondani, mennyire szeretem, és mennyire kívánom.
A csók nem pusztán fizikai kontaktus, érzelmek vannak mögötte. Épp ez a lényege.
Érezte, amint vére áramlani kezd az ereiben, ahogy elnézte azokat a nedves, telt ajkakat. Már szinte érezte az ízüket.
Megtaláltam a száját, és amikor megcsókoltam, hallottam artériáim vad dobolását a fejemben. Akárha szédület mélységébe merültem volna hirtelen, benne és önmagamban: kettőnk tengerében.
Az ember szomorú állat s nem mindig azt kapja a csókban, mit keres.
A szenvedély az, ami megédesíti a csókot; a gyengéd ragaszkodás, mely megszenteli.
Tisztességes férjnek nem szabad okot adni a feleségének a féltékenységre; de ok nélkül féltékennyé tenni a feleségét; megint nem szabad.
Az álmodott csók is folt a fehéren.
Ahhoz, hogy szeressenek bennünket, az kell, hogy ne szeressünk, vagy pedig titkolni tudjuk szerelmünket.
A távolság nem lehet akadály, ha két szív együtt dobban.
A szerelemben nincs semmiféle eszme, nincs gondolat, nincs meggondolás. Szeretem és kész.
Hogyan is mondhatnám: "szeretlek", mikor én is, te is megszűntünk létezni: ketten új egységbe forrtunk össze, ahol már nem kell szó, mert nincs mire válaszolni, annyira teljes és egy minden. A beszéd a különállók érintkezése.
Barátságról:
Amikor az embernek nincs családja, a barátok jelentenek mindent.
Ha barátokkal együtt utazik az ember, akkor nagyobb az esélye, hogy minden jól alakuljon.
Egyre jobban megszeretem őt - mondtam egy napon. - Sajnálnám, ha kellemetlenség érné. Barátommá fogadtam őt. Az ember megteheti ezt olyanokkal is, akikkel sosem váltott életében szót.
Gondold azt, hogy én vagyok a te életedben az égő csipkebokor. Ha kétségeid támadnak, és szükséged van válaszokra a kérdéseidre, fordulj csak hozzám segítségért.
Az igazi barát az, akivel megoszthatod örömöd és bánatod, és akivel a legjelentéktelenebb dolgoknak is együtt tudtok örülni.
Bár a barátkozás a kedvenc foglalatosságom, az elején még mindig izgulok. Mert mindig fennáll az a rémisztő lehetőség, hogy az emberek nem fognak szeretni, és ezért reszketni kezdek. Eddig szerencsém volt, de butaság lenne azt feltételezni, hogy mindig így lesz.
Hiszem, hogy mindenben van valami jó, ezért úgy gondolom, ha nem kellene elhagynom a legjobb barátaimat, akkor nem szerezhetnék újakat. Új barátok szerzése pedig messze a legnagyobb kedvencem.
Minden egyes lépéssel, amit tett, felszínre kerültek a rég eltemetett emlékek... visszament az időben egy nőhöz, aki egykor az egész világot jelentette neki. Nem a szerelme vagy a rokona volt, hanem a legjobb barátja.
A barátságban a legjobb szándék végül mindig a barátot bántja, és ezzel magunkat bántjuk.
Micsoda hálátlanság! Az ember óriási erőfeszítéssel rendbe teszi a barátai reménytelenül sivár életét, megkeresi nekik a tökéletes társat... aztán egyszer csak arra eszmél, hogy elhajóznak az örök boldogság földjére, és azt se mondják, fapapucs. Huh, az ember még örülhet, ha megszánják egy képeslappal.
Túlságosan jól ismerte ahhoz, hogy szeresse vagy utálja. A múltjának egy része volt, mint egy régi barát, aki a hibái ellenére is barát marad, csak mert mindig is az volt.
Ez már csak így van a barátokkal. Törvényszerű. Visszatartanak a szakadék szélén.
Gyönyörűen mondta valaki, hogy barátja az ő "lelke fele". Én is úgy éreztem; lelkem az övével egybeforrva egy lélek volt két testben. S talán azért irtóztam tovább élni, mert nem akartam fél-életet; s azért féltem meghalni, nehogy, akit annyira szerettem, velem és bennem egészen meghaljon.
A barátság olyan, mint a mese, ha hiszünk benne, van.
A barátok olyanok, mint a csillagok. Nem mindig látjuk őket, de tudnunk kell, hogy léteznek.
Aki barát, szeret: de aki szeret, nem mindig barát.
Egy barát akkor is jól ismer téged, ha esetleg évekig nem találkoztok.
A legtöbb, amit a barátomért tehetek, hogy a barátja vagyok. Nincs vagyonom, hogy másként segítsem. És ha tudja, hogy boldog és elégedett vagyok a barátságával, nem is akar más viszonzást.
Úgy tűnik, senki sem választhatja meg, hogy kik a szülei. Abban sem vagyok már biztos, hogy barátot választhatunk-e.
Az olyan barátságok, amelyek nevetéssel kezdődnek, erősek szoktak lenni.
Nekem a barátság olyan, mint a napsugár, amelyik melengeti az ember szívét. A vita meg olyan, mint a felhők: szét kell oszlatni őket, hogy kisüthessen a Nap!
Ha egyszer a szoknya beleszól a dologba, elvitte az ördög az igazi bajtársiasságot.
A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
A barátok olyanok, mint a jó nyalóka. Csak tovább tartanak.
A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
A barátságban az a jó, hogy amit az egyik gondol, szívesen gondolja a másik is.
Nem is tudom, mi a borzasztóbb: minden barátunkat túlélni, vagy előbb meghalni, mint ők.
Egyszer azt hallottam, hogy a barátok olyanok, mint a tükrök. Az ember - kisebb-nagyobb mértékben - azokhoz vonzódik, akikben a saját személyiségjegyei tükröződnek vissza. Ugyanígy van az ellenségeinkkel is. És az én tükreim? Minél jobban nézegetem őket, annál inkább elvarázsolt kastélyban érzem magam.
A barátság az első, de a barátság megvár. Ugyanakkor képtelenség megfeledkezni a barátainkról, pedig nem teljesíthetik be várakozásainkat. Amikor elbúcsúznak, akkor kezdjük igazán marasztalni őket.
Valahányszor valaki megnyugtatásra vágyik, megkéri a barátját, gondolja éppen azt, amit ő kíván..., amiről szeretné, ha igaz lenne!